Ott ültem az ágyon, hajnali öt volt, egy füves cigi a kezemben. Addig szívtam amíg el nem ért egy hatalmas kábulat és ki nem ütöttem magam.
Azt sem tudom, hogy hívnak. Látok egy lepkét! A fényből jött ki. Gyönyörű volt, lila és kék. Hahaha. De jó. A lepke kék. Hahaha. Aztán leállt a fű hatása és újra ott ültem a sötét szobában. Újakat szívtam mindig különböző dolgot láttam.
-Szeretlek.-nyögöm az ég felé, felállok az ablakba. Könnyeim hullanak. Leakarok lépni, de egy kéz szorít magához, levesz az ablakból, letesz az ágyra és sápadtan lerogyik mellém. Raddy volt.
-Miért?- kérdezem.
-Nem tudom már. Csak függő vagyok sztem. Ez van.-mondja, még mindig sápadt arcal.
-Elmegyek, ha folytatod.
-Te is szívtál.-mondja.
-De én miattad.
-És szerinted én nem miattad?!-mondja kicsit dűhösebben, kimegy és becsapja az ajtót. Csak ülök magam elé nézek és várom a holnapot. Közben felkellt a nap és az egész szobát beterítette.
-Meghalhattál volna.-mondom a földnek és eldőlök az ágyon. Elalszom és amikor felkelek, már minden könnyebbnek tűnik.
