Break The Silent

Végülis hajnali 10 kor felkelltünk, mert valaki, majd betörte az ajtót. Raddy volt... Hát ki más lett volna...

Megmerevedve álltunk egymással szemben. Nem tudtam vajon ez mit jelent, vagy mit akar jelenteni...

Sétáltam, sétáltam Valahol. Valahol ahol minden hideg, idegen volt. Valahol ahol Ő nem volt ott. Egy hatalmas ház tornyosult elém a nagyi háza. Nagyi volt az egyetlen aki megértetett. Segített ha kellett. Ó édes istenem mennyit voltam itt, mielőtt még meghallt volna...-gondoltam és szemem könnybe lábadt.

Másnap kómás fejjel tápászkodtunk fel a földről. (mert ott játszottunk eddig.) Csak most nyilalt belém a félelem, hogy vajon, Raddy hol lehet...

Hírtelen megláttam egy kocsit közeledni. Felálltam a kocsi nagy fékezéssel állt le előttem pár centivel. Egy alak szállt ki a kocsiból kapucni a fején, az illető körbe nézett és szinte letépte a kapucnit és odasietett hozzám.

Beszálltunk a kocsiba, azonban Raddy nem a házunk felé kezdett el menni, hanem a másik irányba, ami ki vezetett a városból. Kiváncsian néztem hova megyünk, de nem jöttem rá.

10 percig ácsorogtam, reménykedtem, talán abban, hogy Raddy kinéz az ablakon, lejön és átölel, hogy semmi baj... Felcsengettem. 1. 2. 3. 4. 5.

-Háló!-hallom Raddy hangját.

Sétáltam a sötétségben, már nem számított semmi sem. Legyőztem a félelmem. Sétáltam, sétáltam, egyszer csak eltévedtem. Nem tudtam, hol, merre vagyok.

Feltápászkodtam az ágyról, kinéztem az ablakon, gyönyörűen sütött a nap. Nyújtózkodtam egyet, körülnéztem, Raddy sehol. Tegnap este nem jött haza...

Ott ültem az ágyon, hajnali öt volt, egy füves cigi a kezemben. Addig szívtam amíg el nem ért egy hatalmas kábulat és ki nem ütöttem magam.

Felértünk és Raddy kinyitotta az ajtót.

-Hölgyem!-és teksékkel befelé vigyorogva. Bólintok és próbálok valami kecses léptekkel bevonulni, csaka küszöbön, megbotlottam és orra estem.

Másnap reggel lüktetett a fejem, egyszer melegem volt egyszer fáztam és azt

hittem meghalok. Najó ez túlzás, de valahogy úgy. Raddy azt mondta pihenjek egy kicsit és jobb lesz. Igaza is volt.

Szinte rohantunk fel azokon a lépcsőkön, ahol egyszer már voltam. Egy gesztenye barna ajtó előtt megálltunk, elővette a kulcsát kinyitotta, megfogta a derekam behúzott és megcsókolt újra, közben becsukta az ajtót.

Arra eszméltem fel, hogy Raddy rázogat.

-Hahó! Minden rendben? Mondtam, hogy ne menyj ki! Látszik a falnak beszélek...-mondja és én még mindig csak boldogan álltam és csak arra a csókra tudtam gondolni. Raddy vonszolni kezdett felfelé.

Mikor felébredtem, egy ágyban feküdtem és egy papír fecni volt mellettem. Romantikus.-.-"-gondolom. Hát elovasom:

-Melyik körömlakk áll jobban?-kérdezi Emma és odanyújtja a kezét, megmutatni a választási lehetőségeket. Az egyik körme valami gusztustalan foszforeszkálópink a másikmeg csillogó lila volt.

-Hahóóó Sethy!-szól újra és rájövök, még nem válaszoltam.