Arra eszméltem fel, hogy Raddy rázogat.
-Hahó! Minden rendben? Mondtam, hogy ne menyj ki! Látszik a falnak beszélek...-mondja és én még mindig csak boldogan álltam és csak arra a csókra tudtam gondolni. Raddy vonszolni kezdett felfelé.
-Naaa, tudok menni magamtól is-mondom neki. Elengedett. Felmásztunk az ötödikre, kinyitotta az ajtót, lerugtam a cipőm, berohantam és beleugrottam az ágyba. Fejemre húztam a takarót és ökörködtem. Aztán eszembe jutott, hogy Raddy, hogy tűnt el, egyik napról a másikra és, hogy nem írt nem hívott. Bejött egy pohár teával a kezembe nyomta, a tea gőzölgött, forró volt. Belekortyoltam és gondoltam kérdőre vonom, elvégre is itt az ideje...
-Hova tűntél el?-kérdeztem és az arcát méregettem.
-Elmentem.-mondja a földnek.
-Az észrevettem! De miért? És hová?-kérdeztem kicsit dűhösen.
-A szüleim meghalltak akkor. Tudod mennyire szerettem őket. Azt mondták baleset volt. A kórházban még beszéltem velük. Egyik nap bementem és azt mondták az orvosok, hogy meghalltak, nem tudták megmenteni őket... A droghoz és az alkoholhoz nyúltam és ott voltam, láttalak minden nap ahogy keresel... Ott ültem a bokorban és figyeltelek. Láttam, hogy hiányzom, de nem akartam eléd állni úgy. Még kicsi voltál...
-12 éves voltam! 3 év után újra látlak, most... Nem hívtál, majd belepusztultam! Ha most nem botlom beléd, akkor most nem lennék itt. Veled.-mondtam már sírva. Felállt, odajött és megakart ölelni. Eltoltam magamtól. Ellöktem magamtól.
-Szeretlek még mindig.-mondja és egy könycsebb születik a szemében, kicsit előre dől, így sötét barna, már már szinte fekete haja a szemébe lóg. Leguggol, így kb egy fejmagasságban lettünk. Átöleli a derekam. Eltűröm a szeméből a haját és gyönyörködöm, fájdalomtól üvoltő zöld szemeiben. Aztán én is átölelem és egymás vállán sírunk. Végül ő is felmászik az ágyra és befekszik mellém, én rádőlök és lassan mind a ketten elalszunk. Másnap reggel, ott feküdt mellettem és aludt, amikor felébredtem. Adtam a homlokára egy puszit, írtam neki egy levelet, hogy lemegyek sétálni. Lent leülltem egy padra és valaki megölelt hátulról. Megfordultam és Havier állt velem szemben.
-Szia!-mondja és ad egy puszit.
-Szia!-mondom én is és elpirulok. Leül mellém és nézünk magunk elé. Aztán felé fordulok és látom, hogy ő is engem néz. Erre újra elpirulok. Közelebb hajol és újra megcsókol, csak most hosszabban. Aztán átölel, ledönt, elfekszek a padon ő pedig rajtam van. Újra megcsókol, de most szenvedélyesebben mint előtte. Aztán leszáll rólam és felhúz, én pedig felülök.
-Gyere!-mondja és megfogja a kezem, a lépcsőház irányába húz én pedig engedek neki...
