Sétáltam, sétáltam Valahol. Valahol ahol minden hideg, idegen volt. Valahol ahol Ő nem volt ott. Egy hatalmas ház tornyosult elém a nagyi háza. Nagyi volt az egyetlen aki megértetett. Segített ha kellett. Ó édes istenem mennyit voltam itt, mielőtt még meghallt volna...-gondoltam és szemem könnybe lábadt.
-Mama!-mondtam és lehullott az első könnycseppem.- Mama hiányzol!-folytattam és a második könnycsepp is lehullott. Áltam és sírtam. Nem mentem be, amúgy is zárva volt, az ablakok betörve, az ajók beteszkázva...Bent pedig a nagy üresség. Senki nem ismerte a barátaim közül ezt a helyet, miután a Nagyi meghallt még utána is jártam ide mindig, amikor egyszer Anya megtiltotta. Azt mondta kicsi vagyok hozzá. Kicsi vagyok az Élethez. Csak álltam némán, de a gondolataim ordítottak. A gondolataim üvöltötték, hogy mennyire fáj, hogy mennyire hiányzik, hogy már nem akarok Élni... Csak álltam bambultam a házra, régi emlékek törtek fel és akkor amikor az jutott eszembe amikor Nagyi azt mondta, hogy Raddy nem hallt meg. S ekkor futásnak eredtem. Párszor megbotlottam, elestem, de futottam, kitartottam. Raddy házánál álltam meg. A lámpa égett a szobában. Felmentem, benyitottam. Raddy egy lánnyal volt, de amikor meglátta, hogy itt vagyok, elküldte.
-Hova mentél? Miért? Hogy hogy visszajöttél?-kérdezte, de a szoba egyik végén állt én a másikon.
-A Nagyi házához. Nem tudom... Mert a Nagyi akkor tudta, hogy nem halltál meg.
-A Nagyid mindig okos volt. És mindig szerettem. Miután azt hitted meghalltam, átmentem hozzá, amikor te iskolában voltál. Azt kértem, ne mondja el neked, hogy élek. Azt mondta ezt az egyet nem tudja megígérni. Aznap elmondta neked, de te nem hittél neki, kinevetted, hogy már bolond. De tudtad, hogy nem. Csak nem fogattad el, könnyebb volt, elhinni, hogy meghalltam, mintsem, hogy elmentem és téged elhagytalak.-rám nézett, szája kiszáradt. Tudta, Ő is, hogy nem cselekedett helyesen.
-Másnap a Nagyid meghallt, mert nem kapott levegőt... Másnap a Nagyid megfolytották, mert sokat tudott. És azok akik ezt tették, engem akarnak, Sethy. És ha Én kellek nekik, akkor Te is kelleni fogsz, és ezt nem tudom elviseni.
-Amikor a vidámparkba voltunk nem is szívtál, csak biztonságba akartál tudni...
-Szívtam, de csak annyit, hogy észrevedd, van bennem drog... De amikor kiszálltál utána betéptem, tényleg..-Raddy állt, szeme üvegszerű volt, arca sápadt. Odamentem és átöleltem, adtam egy puszit a fejére.
-Miért ölték meg?-sírtam.
-Mert a Nagyid fiatal korában egy bandához tartozott és amikor kiszállt, később a banda megkereste, hogy ez nem így megy, mert vannak titkok, amik nem juthatnak ki. Mindeddig nem volt baj, de a Nagyid továbbadta valakinek.-Raddy befejezte. Levegőt vett. Nem szólalt meg. Nem Mert megszólalni.
-Ki volt az?-kérdeztem remegő ajakkal.
-Én.-válaszolta és szeme a távolba meredt...
