Szinte rohantunk fel azokon a lépcsőkön, ahol egyszer már voltam. Egy gesztenye barna ajtó előtt megálltunk, elővette a kulcsát kinyitotta, megfogta a derekam behúzott és megcsókolt újra, közben becsukta az ajtót.
Elvezetett a szobájáig, azt az ajtót is becsukta aztán bezárta. Újra megfogta a derekam, aztán a keze lejjeb csúszott és egyre vadabbul csókolt, de egyszerűen csodás volt. Levette a fekete pólóm, és ledöntött az ágyra, aztán lehúzta a saját pólóját is. Aztán leszerelte a színtén fekete csőgatyám, és csókolgatta a nyakam aztán lejebb ment. Levette a saját gatyáját is és közben csókolt egyszer vadul, egyszer szenvedélyesen. Olyan tökéletes volt. Kb fél vagy egy óra elteltével már a karjaiban feküdtem. A keze a mellemen volt...
-Milyen volt?-kérdezi érdeklődve.
-Csodálatos-mondom, épp, hogy el nem olvadok. Ezen elmosolyodott és megcsókolt megint.
-Am, de nekem most mennem kell, mert Raddy ki lesz, hogy hova a francba tűntem el.
-Oks!-mondja újra megcsókol. Felveszem a ruháim, ő is kinyitja az ajtót és lekísér.
-Nah akkor szia!-mondom, és adok neki két puszit, meg egyet a szájára.
-Szia, baba!-mondja és elindul visszafelé, néha visszanéz és integet, vagy mosolyog aztán eltűnök a ház ajtajában. Felfelé szabályosan rohantam, bár tudtam az a 3 perc már nem számít. Benyitottam, levettem a cipőm, Raddy az ablakban ült, megkövülve, ivott valami piát, és épp valamit szívhatott mielőtt beléptem.
-Raddy...-mondom, de nem tudom, hogy, hogy folytassam.
-Lefeküdtél vele?-kérdezi, s közben rám se néz.
-Nem-mondom és próbálom, minnél hihetőbben kijelenteni.
-Hazudsz. Sosem tudtál valami jól hazudni nekem...-mondja és megissza az utolsó kortyot is az üvegből. Leszáll az ablakból és odajön hozzám. És.. és..és.. megcsókol! Ő engem! Teljesen ledöbbenve álltam ott. Közben a fenekem fogta és a nyakam csókolta. Remegtem. Aztán abbahagyta és a szemembe nézett.
-Szóval még egyszer megkérdezem: Lefeküdtél vele?
-Igen,de..-de hírtelen semmi sem jutott az eszembe. Raddy lesütötte a szemét és elindult az ajtó felé.-most hová mész?-kérdezem tőle ijedten.
-Inni-mondja és eltol.
-Neeem!-Visítom és megcsókolom. Húzom vissza a szobába, húzom magamra, csak ne tegye..
-Sethy, ezt most nem lehet.-mondja és próbál szabadulni a fogásomból.
-Szeretlek! Ne tedd kérlek!-mondom,de szinte késő mert már a cipőjét húzza.-Nem engedlek el, mert újra elhagysz és azt nem élem túl!-ordítom. Hírtelen leteszi a cipőjét és vadul csókolni kezd, belök a szobába rá az ágyra rám mászik és vadul csókol, aztán hírtelen megáll és aztmondja:
-Állj!Nem teheted!-leszáll rólam és beül az ablakba s egy cigire gyújt. Mellé ülök,én is rágyujtok.
-Nem kéne dohányoznod.-mondja.-nagyon káros, főleg a te korodban.-folytatja és közben a számat nézi. Újra megcsókol, de most fájdalmat éreztem és gyötrelmet.
-Tudod én nem járok,Havierrel. Csak egy kaland volt. Csak barátok vagyunk-mondom és felnézek rá látom, ahogy szemében remény villan fel.
-Te még csak 15 vagy..Én meg 20..-és elhallgat aztán folytatja-Nem tehetem. Egyszerűen nem tehetem meg!
-De igen.-mondom és a vállaira teszem a kezeim, feltérdelek és megcsókolom. Aztán újra. És újra...
-Szeretlek!-mondja hallkan két csók között.
-Én is-mondom és átölelem.
