Másnap kómás fejjel tápászkodtunk fel a földről. (mert ott játszottunk eddig.) Csak most nyilalt belém a félelem, hogy vajon, Raddy hol lehet...
Havier kirohant a konyhába és ordított, hogy ne merjek bemenni. 10 perc múlva kijött, két gabonapelyhes tállal, és elégedetten nézi a művét. Odanyújtja az enyémet.
-Köszönöm!-mondom, és lapátolom is be az adagom. Havier is mohón neki áll, fél fejünk csupa tej, de hát az így finom :D. Amikor megettem, letettem az asztalra és büszkén vigyorogtam, hogy ''előbb ettem meg hehe'', Havier kicsit dűhös pofát vágott, hogy győztem, mint a kártyajátékoban is. A társasokat viszont ő nyerte meg.
- Gyere!-mondta és magához húzott, megfogta a kezem, de mivel sokkal alacsonyabb voltam nála, ezért le kellett néznie rám. A szemem fürkészte.-Aggódsz Raddy miatt. Feszengsz...-mondta és még mindig a kezem fogta, egyre szorosabban... De abban a pillanatban ő is feszengett.
Raddy a földön, feküdt még mindig. Lélegzett, a szeme nyitva volt, a plafont bámulta. Mit tett már megint? És a legfőbb kérdés az, hogy miért? Kicsit összekapta magát, kivánszorgott az ajtóhoz, kiment a kocsihoz, beült és elment Sethyért. Valahogy gondolta, hogy Haviernél van. Ilyenkor szerette még Haviert is, hogy foglalkozik Sethyvel akkor is ha ő nincs ott... Gyorsan hajtott, de sehol nem találkozott rendőrökkel. Vészesen közeledett és Sethy valahogy megérezhette, mert rosszul lett. Havier le ment a ház elé és várta Raddyt aki meg is érkezett... Lélekszakadva rohant, hogy hol van Sethy, de amikor felért egy törékeny, sötét, néma arcot látott maga előtt.
-Sajnálom...-mondta Raddy és mielőtt folytathatta volna, Sethy közbe vágott:
-Én sajnálom...-mondta. Raddynek kikerekedett a szeme.- De hát mit? Te nem csináltál semmit sem.
-De. Bíztam benned.-mondta Sethy, arca rideg.
-Én annyira sajnálom, de tényleg...-mondta Raddy, félt hogy elveszti a lányt. Sethy szavai azomban a szívébe tapostak:
-Haza megyek. Haza a Családomhoz.-mondta megrökönyödve. Havier és Raddy, kővédermedve álltak. Nem lehet.-futott át az agyukon. Sethy bólintott és elindult kifelé, amikor Havier sem tudta mit tesz, de beállt Sethy elé és lefogta.
-Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz minket csak így el!-a lány szemét nézte. Sethy tudta, hogy a szeme túl sokat elárul.
-Hagyj menni!-mondtam végül, de még mindig nem voltam képes, kiszabadulni a szorításából. A keze a derakamon volt és egy pillanatban megcsókolt. Raddynek még mindig fájt a látvány, de hát ha ez kell ahoz, hogy itt tartson, belemegy... Havier elengedett.
-Segíts rajtam ha kiálltanék, segíts rajtam ha megbolondulnék, segíts rajtam ha fáznék, segíts rajtam, ha majd egyszer rád vágynék.-és elmentem, de nem haza..
