Sétáltam a sötétségben, már nem számított semmi sem. Legyőztem a félelmem. Sétáltam, sétáltam, egyszer csak eltévedtem. Nem tudtam, hol, merre vagyok.
Leroskadtam egy fa tövébe, ültem csendben, néha hangokat hallottam. A szemem lehunytam, aztán újra felnyitottam és megint lehunytam, csak most elaludtam...
Puha ágyon ébredtem, de nem otthon Raddynél. Idegen helyen. Felültem és valaki kinyitotta a szoba ajtaját. Egy srác volt. Ilyedten ültem az ágyon.
-Hello! Andy vagyok! Tegnap este találtam rád, miközben a kutyám sétáltattam. Nem tudtam, hogy utca lány vagy-e, bár nem úgy néztél ki, de hazahoztalak, nehogy bajod essen.-vigyorgott rám egy fiú, haja fekete, szeme zöld.
-Nem vagyok utca lány...-mondtam elpirulva.-Am Sethy vagyok...
-Akkor bocsi.. De mit kerestél este azon a helyen?
-Legyőztem a félelmem.-válaszoltam autómatikusan.
-Hát azt nem ott kellett volna...-mondta és a kezembe nyomott egy meleg teát. Néztem, ahogy gőzölgött felfelé.
-Reggelizel és utána haza viszlek oké?-kérdezte Andy, gondolom neki is furcsa volt hogy egy teljesen idegennel van... Feltételezte, hogy nem bízom meg benne, eleinte nem is nagyon akartam. De hát most mit tegyek?!
-Nem kell majd eszek otthon...-nyögöm és felakarok állni, de összerogyok.
-HéHéé! Mi a baj?-kérdezte és vizsgálgatta a lábam.
-Semmi csak elfeküdtem, gondolom.-feltápászkodtam. Most sikerült és járni is tudtam.
-Tessék!-mondta Andy és odadob egy pulcsit. Kérdőn nézek rá.
-Hideg van kint és esik az eső.-kukán néztem rá, elvégre is tegnap nagyon jó idő volt, de hát ő tudja... Felvettem a pulcsit és lementünk a kocsihoz, elmondtam, hova vigyen. Elvitt, adott egy névjegykártyát, kiszálltam, integetett és elment. Ott álltam a ház előtt. A ház előtt mely egykor még otthonom volt. Ott ahol Raddyvel élhettem. Álltam és nem mertem bemenni. Féltem.
