Megmerevedve álltunk egymással szemben. Nem tudtam vajon ez mit jelent, vagy mit akar jelenteni...
-Menyj át Havierhez, ő is aggódik érted.-mondta Raddy és rám nézett. Amíg kimentem le sem vette a szemét rólam. Nem tudom mit érzett...
KopKop.-kopogtam be Havierhez, jóformán ki sem nyitotta az ajtót, a nyakamba ugrott.
-Hülyee lány! Hát örökké ilyesztegetni kell??-mondta és magához ölelt.
-Sajnálom-motyogtam.
-Raddy elmesélte, hogy nem volt betépve, csak utána és hogy a Nagyid miatt gáz van?-kérdezte Havier nagy szemekkel.
-Igen.-válaszoltam kukán és a semmibe bámultam.
-Szeretlek.-mondta Havier és kaptam tőle szájrapuszit.
-Én is téged.-mondtam és átöleltem a derekát. Pár perc múlva valami ''lélekgyógyitó'' italt vedeltünk Havier szerint, szerintem meg tea. Max zöld tea. >.<
-ízlik?-kérdezte végül.
-Aha, finom.-mondtam és mosolyogni kezdtem.
-Mi az?-csapott le Havier.
-Hát csak nehéz kinéznem belőled, hogy teákat főzögedsz.-és elnevettem magam. Havier bámult rám, aztán ő is beszállt a nevetésbe és előhozta az üveges ice teát.
-Megvettem, megmelegítettem.-mondta büszke fejjel.
-Esküszöm egyszer zseni leszel a gabonapelyheddel, és a teáddal.-már görcsöltem a röhögéstől. Havier gúnyosan nézett és felemelte a fejét a magasba, avagy ''megjegyeztem ám'' aztán letettem a ''lélekgyógyító'' teát, odamásztam hozzá (mert a földön ültünk megint, pedig volt fotel is.) és ő is letette a teáját, látva, hogy közeledem és bumm ledöntöttem. Bírkóztunk és a végén a karjaiban feküdtem. Megcsókolt. Aztán a nyakam csókolta és a napom ott töltöttem vele, úgy mint ahogy már egyszer, rég...
