Hírtelen megláttam egy kocsit közeledni. Felálltam a kocsi nagy fékezéssel állt le előttem pár centivel. Egy alak szállt ki a kocsiból kapucni a fején, az illető körbe nézett és szinte letépte a kapucnit és odasietett hozzám.
Átölelt. Egy percig még lélegezni sem tudtam, aztán megláttam Havier arcát és megnyugodtam. Biztonságban voltam vele. Az ölelése szorosabb volt, mint előtte valaha és tovább is tartott mint szokott. Észbe kapott, hogy talán nem itt kéne.
-Nah gyere szállj be!-mondta és kinyitotta az ajtót, az anyósülésnél. Behuppantam, ő is beszállt közben a másik oldalon. Beindította a kocsit, visszafordult és elindultunk ''haza'' felé.
-Mi történt?-kérdezte Havier hírtelen.
-Nem tudom pontosan. Szóval az volt, hogy bement ugye a vidám parkba, kijött egy macival és azt mondta, hogy heroin van benne mert kell. Aztán megálltunk és jött mögöttünk még egy kocsi, egy srác vezette, kiszállt és azt dadogta, hogy pia. Előtte vettem észre, hogy be van tépve... és kimásztam a kocsiból, halkan becsuktam az ajtót és legurultam az árokba, hogy ne vegyenek észre. Beüllt és káromkodott, hogy hol az a mocskos ribanc meg ilyeneket és elhajtott.
-Nem mondta, hogy mi volt a vidám parkban?-érdeklődött tovább.
-Nem-válaszoltam és nagyot nyeltem. Mentünk, mentünk aztán beértünk a városba és a kocsival hazafelé vette az irányt. Egyszer rám nézett, aztán az útra aztán rám és végül kinyögte:
-Szeretném, ha az este nálam aludnál...Nem ezért vagy azért...Csak nem akarom, hogy bajod legyen...-mondta és most az útra meredt, nem mert rám nézni.
-Okéés. Reméltem, hogy ezt mondod!-mondtam és vigyorogtam rá, amikor idenézett végre, megkönnyebült a reagációmtól. Befordult a házuk parkolójába, kiszálltunk, felsétálltunk a lépcsőházban, lassan. Havier elővette a kulcsot kinyitotta az ajtót. A telefonja is csörgött, gyorsan felvette, annyira sietett értem, hogy itthon hagyta.
-Háló!-lihegi a telefonba.-Bocsi, bocsi csak valakiért mennem kellett.Egy barátomért.-valami hosszas beszédett kezdett a túlsó végen lévő illető.-Nem ma este nem jó-mondja Havier, amire az illető felvitte a hangját.-Bocsi, de most tényleg nem jó. Oké majd beszélünk! Sziaa!-és Havier kinyomja a telefont.
-Csak nem az új csajod?-kérdeztem vigyorogva. Elpirult és csak bólogatott. Átöleltem és neki álltunk táncolni. Az egész estét végig beszéltük. Aznap éjjel nem számított Raddy. Nem számított, hol van, mit csinál, kivel, semmi... Havier volt és én. Senki más. Nevettünk, társasoztunk, kártyáztunk. Egész éjjel...Közben beszélgettünk és volt, hogy a röhögéstől beszélni sem tudtunk.
Eközben Raddy teste, egy buliban hánykolódott, összetaposva és talán még a lelket is kitaposták belőle. Talán már meghallt. Talán a drog miatt. A pia miatt. Vagy még él? Talán igen...
